Sporttörténet

Egerbocs sporttörténetét gyakorlatilag az elbeszélésekből próbáltuk meg összeállítani, ami 1945-ig sikerült.

1945-ben a falusi sport jobbára a futball irányába orientálódott. Az akkori futballpálya a rákosi hegytetőn kapott helyet, ami az esetlegesen elrúgott labdák tekintetében nem tűnt a legszerencsésebb választásnak.Gyakorlatilag a meccsek elég nagy hányada telt az elrúgott fűzős focilabda keresésével, no persze ez nem csökkentette a résztvevők lelkesedését.

1945 után a pályát egy lecsapolt lápos rétre telepítették a falu északi részére, ez volt a Berecz Ödön féle  futballcsapat „arénája” . Az 50-es évek környéke itt is úgy virágoztatta a sportot mint a magyar válogatottat Puskásék meccsei, amit a hangosbemondón hallgathatott az akkor még ezer lelket számláló község. A nagyon felpaprikázott hazai meccseken jókat mulattak a nézők, ami sokszor a tévesnek vélt ítéletet hozott bírók pánikszerű menekülésébe is torkollhatott.

A fafeldolgozó üzem áthelyezése miatt 1962-63-ban az egerbocsi futballcsapat szünetelt, mivel a pálya helyére építették a faüzemet. 1964-ig a játékosok Hevesaranyoson hódolhattak a játéknak, de ekkorra már ki is mérték az új pályát, a falu déli végébe a Forgó Tanyával szemben. A foci újraéledésében nagy szerepet játszott Balogh (Farkas) Antal, aki mint fő szervező vett részt a sportban. Legelső meccsüket idegenben játszották Nagyvisnyó ellen méghozzá új szerelésben, amit Szecskó János tanácselnök vásárolt az egyesületnek. Cserős Lajos ekkor vállalta el a sportelnöki tisztséget, amit gyakorlatilag 1986-ig ő töltött be. A futball mellett röplabda csapatunk is volt, amely szintén szép sikereket ért el.

1970-ben szintén áthelyezésre került a futballpálya, a mostani helyére mérték ki, de a röplabdapálya már itt nem kapott helyet. A nyárfák hűvösében igencsak parázs meccseket játszott a hazai gárda népes szurkolótábora előtt.

1978-ban elkezdődött az öltöző építése, mivel addig a kultúrházban illetve az iskolában, vagy egyszerűen a pálya szélén öltöztek át a csapatok. Az építkezés nagy része társadalmi munkával készült, ez is nagyon jól tükrözte, milyen jó volt az összefogás kicsiny községünkben. A faüzem akkori elnöke Balogh (Bakós ) Kálmán biztosította az építőanyagot, teherautókat, a fuvarozási költséget is ők állták, padokat és asztalokat is készítettek az új öltözőhöz, amit azóta számtalan sok lakodalomban, ballagáson és más összejövetelen használtak. Az öltözőt 1979 május 1-én adták át kulcsra készen.

A 80-as évek elején a sakk és a pingpong csapatunk is a csúcsra érkezett. Zámbó András 1985 és 86-ban ezüst érmet nyert országos sakk bajnokságon. Tóta Antal, Berecz András, Vasas Endre és Szecskó Ferencből álló csapatunkkal 1983, 1984, 1985, 1986, 1987-ben elnyerték az Alkotmány és Felszabadulás Kupát is. Járási és megyei szinten favoritnak számított ez a sakk csapat.

Igen ügyes kezű pingpongozóink Hossó Árpád, Hossó István, Tengő László, Zámbó András mindenki számára igen nehéz ellenfelek voltak. Az idősebb Hossó Árpád edzette csapat női büszkesége, Balogh Gizella országos bajnokságon aranyérmet nyert.

1986 után elég gyakoriak voltak az elnökváltások. Sütő László 1986-88-ig, Balogh Árpád 1989-93-ig, Ferencz Miklós 1993-96-ig 1996-97-ben Barta László, 1997-tól 2002 februárjáig ismét Ferencz Miklós volt az elnök. 2004-től 2005 augusztusáig Göböly Csaba, 2005-től 2007 május 31-ig Cserős Vilmos töltötte be ezt a posztot.

Ahogyan fogyott a Sportegyesület anyagi támogatottsága, úgy vesztek el a nézők is a pálya széléről. A sport, a játék dobókocka lett a pénz világában, és mi egyre ritkábban tudtunk hatost dobni. Voltunk mi „Üvegtörők”, „Bajnokverők”, nemegyszer épp hogy lemaradtunk a dobogó csúcsáról, mégis most valahogy eltűnni látszik ez az egész sportélet és csak a dicső múltat emlegetjük, mint mások az aranycsapatot.

Kellene megint egy olyan edző, mint idősebb Hossó Árpád, Berecz Árpád, Barta Balázs, Lehnert Zoltán, vagy épp Ferencz Miklós volt. Egy jó sportelnök is jöhetne, mint pl. Cserős Lajos, Ferencz Miklós vagy Balogh Árpád, akinek elnöksége alatt 1991-től egy osztállyal fentebb léphettünk, és 2002-ig ifjúsági csapattal is rendelkezhettünk, akik még ezüstérmet is nyertek.

A jövőre nézve anyagi helyzetünknek javulására nemigen számíthatunk, de azért a játékot nézve vannak biztató jelek. Hosszú idő után a fiatalok, kisiskolások kiszabadultak a négy fal közül, a playstation-ök, TV-k, számítógépek fogságából, és délutánonként megint gyerekzsivajtól hangos az iskola udvara, fociznak, kosaraznak, mozognak, sportolnak, vagy épp nagyokat beszélgetnek. A lényeg, hogy van közöttük összetartás, lehet, hogy lesz majd újra összefogás is, és Egy Új Csapat….