A kezdetekről….

Egerbocs első okleveles említése 1262-ből származik Boch névalakban. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék templomos helyként jelöli. 1346-ban Bocsi Péter az egri püspökre hagyta itteni birtokrészét., ennek folytán a falu egyik fele az egri püspöké, másik része Bocsi Péter örököseinek birtoka.

1552-1558 között a szarvaskői vártartományhoz tartozott. Az 1577. évi püspöki urbárium feljegyezte róla, hogy 25 éve puszta. 1596 után az újranépesült falu a töröknek adózott. A török hódoltság megszűnésével, 1688-ban a lakók látva azt, hogy a császári katonaság egészére igényelt adóterhük elviselhetetlen, vagyontárgyaikat otthonaikat hagyva, Egerbe és a nádasokba szöktek, de 1692-ben a vármegye kérésére Buttler egri várparancsnok visszaparancsolta őket lakóhelyükre.

1720 környékén a falunak Egercsehi felé eső része köznemesi kuriális település, a Hevesaranyos felé eső folyóntúli káptalani része pedig adóköteles jobbágyfalu. Kisbátor pusztát a földesurak a kuriális részhez csatolták, itt egy nyomásban irtásföldeket használtak a bocsi lakosok. A káptalan 1811-12. évben úrbéri szabályozást hajtott végre, és Butaj puszta használatából kizárta jobbágyait, az itteni jó földeket maradványföldeknek hagyván, helyettük Báránylápán és Villó pusztén kaptak rosszminőségű földeket. A súlyos jobbágypanaszok hatására a vármegye elrendelte, hogy a jobbágyokat vissza kell helyezni az 1811 előtti , jó telekföldjeik használatába. Egerbocs még a XIX. század végén kétbeltelkes település, melyben három nagy nemesi had ólaskertjei közül kettő a falu közelében, egy pedig kb. 1000 m-re nyugatra feküdt.

Az első katonai térképfelvétel is feltünteti az egyik, a falu melletti „Szálás”-t. A belterület egyes részeit a rajtuk lakó hadakról szög-eknek nevezik, a patak nyugati partját pedig, ahol nem nemesek laktak, Paraszt Ódal-nak. A múlt század közepéről még szájhagyomány említi a falukapukat, melyeket éjszaka őriztek.

A XVII-XVIII.században Egerbocs volt a plébánia székhelye, de mivel az 1770-ben romba dőlt paplakot az itteni kisbirtokosok nem építették újjá, Bátor vált székhellyé, s a község Hevesaranyossal együtt – mind a mai napig – filiája maradt. Az 1870-80-as években a határban kőszén felkutatása kezdődött, de bányaművelés soha nem folyt. Mezőgazdasági termelőszövetkezet 1959-ben alakult amely – akárcsak a hevesaranyosi – 1972-ben egyesület a bátorival.

A falu lakossága 1828-ban 816 fő 110 házzal, 1900-ban 853 fő 175 lakóházzal. A XX.század első felében a birtokviszonyok megváltoztak. A határ egyharmada az egri káptalan, a kétharmad része leginkább 5-100 holdas kisbirtokosok tulajdona volt. 20 holdon felüli birtokkal az egri főkáptalan és a község tulajdonán kívül 11 birokos rendelkezett.

A község területe 1930-ban 2775 kat. holdat tett ki, melyből a szántó 1045, kert 35, rét 58, legelő 722, erdő 727, terméketlen 78 kat. hold. A szántóterületen legfőképpen búzát termeltek, majd a kukorica, burgonya következett.

Ugyanekkor Egerbocson 2 horvát kivételével csak magyarok éltek; 2 refomátuson és izraelitán kívül valamennyien római katolikus vallást gyakoroltak. Az összlakosságból 652-en éltek földművelésből, 233-an a bányászat, 66-nak az ipar, 19-nek a kereskedelem, 9-nek a közszolgálat nyújtott keresetet.

Római katolikus anyakönyvei 1730-1895-ig Bátorban találhatók, állami anyakönyvei – leszámítva az 1951-1973 közötti önállóságot – szintén. 1895-1950-ig a bátori körjegyzőség kisközsége, 1973-ig önálló tanácsú község, 1990-ig a bátori községi közös tanács társközsége.

Egerbocs híres gyönyörű népviseletéről, kiváló népitánc csoportjáról, akik a különböző fesztiválokon ma is sikeresen szerepelnek. A hagyományok megőrzése és továbbvitele érdekében, a néptánc oktatása már az óvodában elkezdődik.

 Egerbocs jelenlegi adatai

A település lélekszáma folyamatosan csökken, míg 1949-ben 1021 állandó lakosa volt, ez 1999-re majdnem a felére esett vissza.

1999. január 1-jén:

a.) az állandó lakosok száma: 657 fő:

• férfi: 313 fő,
• nő: 344 fő.
• az aktív népesség: 357 fő:
• munkanélküli járadékos: 31 fő,
• jövedelempótló támogatásban részesül 7 fő,
• munkahellyel rendelkező aktív: 319 fő.
• inaktív népesség: 300 fő:
• gyermek: 71 fő,
• nyugdíjas: 229 fő.

 A községben működő intézmények:

A napközi otthonos óvoda 20 férőhellyel üzemel, két óvodapedagógus, 1 dajka 23 gyermekkel foglakozik. A gyermekek kor szerinti megoszlása a következő volt 1999. szeptember 1-jén.

• 3 éves: 4 fő,
• 4 éves: 7 fő,
• 5 éves: 8 fő,
• 6 éves: 4 fő.

A három tantermes általános iskolában 3 pedagógus közreműködésével 17 tanuló alsó tagozatos oktatása folyik. Tanulók száma évfolyamonként: Az adatok az 1999. szeptember 1-i állapotot tükrözik.

• első évfolyam: 5 fő,
• második évfolyam: 8 fő,
• harmadik évfolyam: 3 fő,
• negyedik évfolyam: 1 fő.

A kisközség önkormányzati könyvtára 4 ezer kötettel áll az olvasni vágyó gyermekek és felnőttek rendelkezésére.

Infrastruktúra, gazdaság

Egerbocs infrastruktúráját tekintve fejlett községnek mondható. A gáz bekötésére 1995-ben került sor, a 262 lakás 80%-át érinti. A vezetékes ivóvíz a lakásállomány 95%-ában, a közcsatorna-hálózat a lakások 100%-ban  áll rendelkezésre.

A községben a telefonellátottság 70%-os. A község valamennyi útja burkolt.

A szilárd kommunális hulladék gyűjtését és szállítását a PEVIK pétervásárai cég végzi; a szeméttelep elavult, az új telep építése 2000-ben várható. Ez regionális szinten, 33 település együttműködésével kerülne kialakításra, amely 10-20 évre megoldaná a települések ezenirányú problémáit.

A folyékony hulladék elszállítása megoldott, a csatornahálózaton át kerül a községben lévő 369 m³/nap kapacitású szennyvíztelepre; utóbbit a Heves Megyei Vízmű Rt. üzemelteti.

Kiskereskedelmi ellátást 4 üzlet és 3 vendéglátó hely biztosítja; a boltok közül 3 élelmiszer jellegű. A vállalkozások szféráját a statisztikai regisztráció szerint 1 korlátolt felelősségű társaság (KÉSZ-KER 94 Kft.), kettő betéti társaság (Vadker Bt., Heves Tel Bt.) és 15 egyéni vállalkozás alkotja.

A munkanélküliségi ráta 1997. évi 12%-os mértékéről, 1999-ben 8,4%-ra csökkent. Ennek az oka a fent említett vállalkozások megalakulása, amelyek munkahelyet biztosítanak az aktív dolgozók részére. A lakosság nagyobb része azonban ingázik a közeli város – Eger – és lakóhelye között. Sok család folytat mezőgazdasági tevékenységet, egyrészt a saját szükségleteik kielégítése érdekében, másrészt jövedelműk kiegészítése céljából.

Az önkormányzat számos fejlesztési elképzeléssel rendelkezik. Tervei között szerepel, az óvoda bővítése, a Művelődési ház felújítása és a közművesített építési telkek kialakítása.

A község kiemelkedési lehetőségét, a lakosság számának növekedését a falusi turizmus elősegítésében látja. Egyre többen vásárolnak a faluban úgynevezett „hétvégi házat”, ez Eger város közelségének tudható be. A friss levegő, a pihenésre és üdülésre alkalmas település jelentős lehet a turisztika szempontjából.